Asztali áldás – mellékvese – emésztés
Rohanó világban élünk, ahol mindent sietősen csinálunk, és ez alól az étkezések sem kivételek. Legbelül vágyunk a nyugalomra, a megpihenésre, de menni kell, csinálni kell…., és talán észre sem vesszük, hogy tudnánk becsempészni a hétköznapokba pár perc elcsendesedést, amikor teret adhatunk a nyugalomnak. Pedig nagy szükségünk van ezekre a pillanatokra mind a lelki, mind testi egészségünk érdekében.
Tudtad, hogy az emésztés szoros összefüggésben van a stresszel?
Ha belegondolsz, még kifejezéseink utalnak erre az összefüggésre. „Görcsbe rándul a gyomrom, ha rágondolok.” „Annyira bánt, ezt nem tudom megemészteni.”…
Az összefüggés pedig egy a testünk ősi, természetes reakciójában rejlik.
Bizonyára hallottál már a kortizolról. Ennek a mellékvese által termelt hormonnak a termelődése a testünk stresszre adott válasza, ami ősidők óta a védelmünket szolgálja. Stresszhelyzetben az energiatartalékaink a vázizomzatba, és a végtagokba koncentrálódnak, biztosítva a kellő erőt a meneküléshez vagy a védekezéshez. Ezzel párhuzamosan viszont energiaelvonás történik a szervezet egyéb területeiről. És igen, ilyen az emésztés is.
A bélrendszer vérellátása, a motilitás, az emésztőenzimek termelődése, és számos más emésztéssel kapcsolatos folyamat is ilyenkor háttérbe szorul, azaz az emésztés nem működik megfelelően. Ez teljesen rendben is van így mindaddig, amíg ki tudunk lépni az üss vagy fuss állapotból, a kortizol visszavonulhat, és visszaállhat minden szervünk működési egyensúlya a megfelelő állapotba.
Azonban, ha nem adunk lehetőséget magunknak kilépni a stresszfolyamból, a szervezetünk, beleértve az emésztőrenszert is, hosszú távon csorbát szenvedhet. Ehetünk jó minőségű, tápláló ételeket, ha nem tudjuk megemészteni. Csak dobáljuk a kazánba az üzemanyagot, de ha a kazán nem működik, nem fog fűteni. Szedhetünk mindenféle puffadásgátló, gyomorsavcsökkentő, hashajtó… hatású pirulákat, de az okot nem szüntetjük meg, csak ideiglenesen csökkenthetjük a tüneteinket.
De mit tehetünk, amikor folyton érnek minket a különböző stresszhatások? Hogy lépjünk ki ebből a stresszfolyamból?
Sok olyan technika van, melyek segítségével segítő jobbot nyújthatunk saját magunknak, és időről időre kihúzhatjuk magunkat ebből az állapotból. Én most csak egyet emelnék ki ezek közül, amit ha rutinná teszel, már nagyban tudod támogatni a mellékvesédet és az emésztésedet is.
Ez pedig nem más, mint az étkezéseknek hálával és szeretettel megadni az időt.
A legtöbb vallás követi azt a szokást, hogy étkezés előtt hálát ad az ételért, áldást mond, vagy énekel. Ezek a szertartások családi-, barátikörben, de egyedül is az étkezések rutinos részei. Ez egyfajta elcsendesedés. Tiszteljük, és hálát adunk az ételért, ami táplál minket.
De, nem kell feltétlenül vallási szempontból tekintened rá. Csupán csak gondolj másként az ételedre, mint csupán egy eszköz, ami csillapítja az étvágyadat. Gondolj az ételedre, hogy milyen sok minden kellett hozzá, hogy most ott legyen előtted. Megköszönheted (akár magadban) annak, aki készítette, még magadnak is! Vegyél egy nagy levegőt, és szippantsd be az illatát, akár csukott szemmel. Minden falatot alaposan rágj meg, érezd és élvezd az ízeket! Fontos, hogy csak az evésre koncentráljunk. Érdemes előtte a telefont ne zavarjanak üzemmódba helyezni, tv, és egyéb legyenek kikapcsolva, ugyanis ezek mind észrevétlenül elvonják a figyelmünket, és pörgetik az agyunkat. Lehetőleg ne az asztalnál kerüljenek elő olyan témák, amik feszültséget okozhatnak. Az étkezés befejeztével ismét vehetsz egy nagy levegőt, megköszönheted a tápláló ételt, és hálát adhatsz magadnak a gondoskodásért.
Lehet, sőt biztos, hogy nem fog minden étkezés így sikerülni, bevallom nekem sem mindig jön össze. Van, hogy a becsomagolt ebédemet az autóban fogyasztom el, de igyekszem kihozni a legjobbat a lehetőségekhez mérten. A hála és a szeretet érzése olyankor is ott van velem. Félreállok valahol, bekapcsolom a zenét, nagy levegőt veszek, hálát adok, és átadom magam az étkezés örömének.
Nem az a lényeg, hogy mindig tökéletes legyen, hanem hogy minél többször próbáljunk törekedni rá, hogy megadjuk a kellő tiszteletet magunknak és az ételeinknek, így támogatva a lelki és testi egészségünket is.