Fogadalmak/elhatározások vs. megvalósítás

Beléptünk a májusba, így már négy hónap eltelt az újévi fogadalomtételek óta. 

Te hogy állsz az újévi fogadalmakkal? 

Nagyon örülök, ha azok közé tartozol, akik tartani tudják magukat az elhatározásaikhoz, és megvalósítod a kitűzött céljaidat! Sokaknál viszont a nagy elhatározások és fogadalmak szépen lassan megkopnak, feledésbe merülnek, vagy egy ideig még működnek, aztán valamiért nem sikerül tartani őket. Kifogásokat találni elég könnyű, és sokszor kényelmesebb a már megszokott dolgok szerint folytatni. Ennek fő oka a legtöbb esetben, hogy a kitűzött célok túl nagynak bizonyulnak, hogy egyszerre teljesítsük őket. 

Akkor viszont mit tehetünk, ha mégis el szeretnénk érni, amit kitűztünk? Egyszerűnek tűnhet a válasz, de koránt sem biztos, hogy egyértelmű. A nagy célokat érdemes megvizsgálni, hogy milyen kisebb lépésekre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani. Amikor szépen visszabontjuk, mint egy hagymát, és mindig kis lépéseket teszünk előre, egyre közelebb kerülünk a megvalósításhoz. A Himalayanak sem azonnal indulnak neki a hegymászók. Kisebb hegyekkel kezdenek, azokat pedig egyszerűbb túrák előzik meg, melyek a kisebb kirándulásokból indulnak... Valójában minden új cél megvalósításához vezető út, egy kalandokkal átszőtt túra. :) 

Érdemes láthatóvá tenni mind a mini célokat, az eredményeket és a végső célt is, akár egy naplóban, vagy egy naptárban feljegyezve. 

Miért jó, ha leírod? Amíg írod a gondolataidat, magadra koncentrálsz. Amint írásban is megvan valami, nem csak szóban, vagy a fejedben, erősebb lesz a késztetés a megvalósításra. Ahogy belenézel a naptáradba, újra és újra egy lökést adhat, hogy csináld. Amint látod, hogy a mini célokkal szépen haladsz, büszkeség és elégedettség tölt el, nagyobb lesz az önbecsülésed, és még inkább megerősít abban, hogy folytasd.

A rendszeresség is egy fontos kulcs mind ehhez. A kijelölt feladatok elvégzését napi szinten érdemes, szükséges ismételni, hogy bevésődjenek. Így tudnak szokássá, életformává válni. Így lehet aztán egy kisebb elhatározás,  egy újnak az első lépcsőfoka. Itt jöhet megint a naptár és/vagy a napló segítségül.

Amire még szükségünk van, az az elismerés, értékelés. Elsősorban magukkal szemben, ugyanis ha mi magunkkal elégedettek vagyunk, ez sugárzik belőlünk, akkor másoktól is ezt kapjuk. A nap végén, akár már az ágyban fekve, vagy fogmosás után a tükörbe nézve, ha megköszönjük magunknak, hogy szeretettel gondoskodunk magunkról, és hálásak vagyunk mindenért, amit elérünk, a sejtjeinkig fog hatolni ez a szeretetteljes információ. Másnap pedig ezek az érzések, gondolatok adhatnak majd ismét új lendületet.

“Amikor nyilvánvaló, hogy a célt nem lehet elérni, ne a célt módosítsd, hanem a lépéseket, amiket a cél irányába teszel.” Confucius